9.rész

Sziasztok!

Tudom rég volt rész viszont most hoztam nektek. Említettem két nagyobb projektet amit egy külön bejegyzésbe majd megtudtok. Jó olvasást. 

Puszi.

Zayn:

A szobámat csak a hold fénye világította meg. Épp a fürdőből léptem ki csak egy törölközővel a derekamon.  A vizes hajamba túrtam, hogy ne lógjon a szemembe. Az ablakhoz léptem és kinéztem rajta.  A kertváros fényei csodálatosak, csak néhány házban égtek a lámpák. A közvilágítás nem a legjobb, de remek fényt adott a sötétebb útszakaszokra.  Szeretek kinézni az ablakon,  ilyenkor úgy érzem nincs semmi baj minden rendbe fog jönni. Az elfoglaltságom a telefonom örült ricsaja szakította félbe. Az éjjeliszekrényhez sétáltam, a készüléken Harry neve világított.  Gondolkodóbba estem, hogy érdemes lehet-e felvenni vagy inkább hagyjam.  Kinyomtam a hívást és kikapcsoltam a telefonom. Felvettem egy alsónadrágot és elfeküdtem a puha ágyamon.  A plafon most igazán érdekesnek tűnt, így azt kezdtem el bámulni.  Minden négyzet centijét kielemeztem már, de aludni nem voltam képes. Sokáig csak forgolódtam, majd döntést hoztam. Kimásztam az ágyból és a takarom kíséretében átmenetem a nővérem szobájába. Szerencsémre nem aludta a laptopján írt valamit. Rám emelte kék szemit és a gépet a földre tette.

- Nem tudsz aludni? – kérdezte mosolyogva.

- Nem. Maradhatok?

- Persze. – ült arrább, hogy az ágyra férjek.

- Sajnálom amit tettem,  nem volt szép tőlem meg tudsz bocsátani? – hajtottam le a fejem.

- Zayn én soha nem tudnék rád haragudni? – ölelt magához.

- Mesélsz nekem a régi Niallről?

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.

- Kérlek.

- Rendben. Régen nagyon rendes volt. A focicsapat egyik sztárja  volt Louissal együtt. A gimi királyai voltak és ezt nem azzal érték el, hogy mindenki félt tőlük.  Az ég világon senkit  nem bántottak. Niall különösen nem, sose érezte magát elég jónak ahhoz, hogy ő bárki mást bíráljon. Pedig ha valaki ezt megtehette volna az ő volt.  Teljesen tökéletes volt  külsőleg és belsőleg is . Én meg jöttem és tönkretettem Niallt egy egyszerű fogadás miatt. Együtt voltunk Niall-lel már egy ideje és én tényleg szeretem, de Anne adott egy feladatott azt, hogy szexeljünk majd menjek el. Kibaszottul nehéz volt elmenni, eredetileg az volt a terv, hogy másnap bocsánatot kérek, de Niall nem jött be a suliba és mikor újra találkoztunk már nem az a srác volt akibe beleszerettem. Féltem tőle nagyon,  Louis se volt többé ugyanaz a vidám srác mindketten mások lettek egyedül Liam maradt az aki mindig is volt,  de féltem vele beszélni. Féltem, hogy leordít és elhord mindenféle kurvának, így menekültem és talán ez a legnagyobb hiba amit elkövethettem nem vállaltam fel a bűneim.  – folytak végig az arcán a könnycseppek.  – Én tényleg nem akartam csak..csak…Zayn nem tudom miért csináltam. Szeretem, de elárultam és örökre megsebeztem. Én úgy sajnálom.

- Perrie nem nálam kell bocsánatért esedezned hanem Niallnél. Nem fog bántani garantálom. – öleltem jó szorosan magamhoz a szeretem szóról tudomást sem véve.

- Köszi öcsi. – mosolyodott el könnyes szemmel. – Aludjunk.

- Rendben.

Az álom hamar elért a nővérem mellett.  Egy olyan világba kergetve ahol én boldog voltam a szerelmem mellett.

Perrie:

Az oldalam kínzó fájdalmára keltem fel. Az öcsém térde a derekamba állt és ez okozta azt a borzalmas érzést. Mosolyogva néztem a nyugodt arcára. Most láttam azt a boldogságot rajtam amit már egy ideje nem.  A szekrényemhez sétáltam és felvettem a kedvenc ingem egy csőnadrággal. A hajam kivasaltam és már rohantam is a kocsimhoz. Tegnap eldöntöttem, hogy ma elmegyek Niallhez és bocsánatot kérek tőle , ezért ülök most az autómba és vezetek a gyönyörű ház felé. Amint odaértem kipattantam a kocsiból és a bejárati ajtóhoz sétáltam.  A csengő felett körzött az ujjam, de nem mertem megnyomni. Háttal nekidőltem az ajtónak, hogy kicsit összeszedjem magam. Hirtelen eltűnt mögülem a támaszték és Niall lába elé estem a hátamra. Döbbenten nézett a kék szemeimbe és a kezét nyújtotta.

- Köszi. –fogadtam el.

- Mit keresel itt?

- Bemehetek?

- Gyere. – nézett rám, mintha nem hinne a szemének.

Követtem a konyhába és leültem az egyik székre az asztal mellet.  Niall velem szembe foglalt helyet és egyenesen nézett a szemeimbe.

- Rég láttalak. – mosolyodott el halványan.

- Sajnálom. – hajtottam le a fejem.

- Mit?

- Amit tettem. Én szerettelek. Mindennél jobban, de kaptam egy feladatot mi szerint le kellett lépnem. Megtettem, úgy volt, hogy másnap egyből bocsánatot kérek és éljük tovább az életünk. De te nem jöttél aznap iskolába és utána még jó sokáig. Mikor visszatértél már nem az voltál akit szeretem. Féltem tőled.. nagyon.

- Szóval szerettél?

- Nem, én szeretlek.  – emeltem fel a fejem.

- Még most is?

- Igen.

- Miért? Már nem az vagyok aki voltam. Akit szerettél.

- Tudom, de még mindig érzek irántad valamit. Még mindig szeretlek és soha sem éreztem mást. Amióta ismerlek szeretlek. Bármilyen változáson is mentél keresztül.

- Tudod, hogy az öcséd szerelmes belém? – kérdezte fura hangon.

- Sejtettem.

- Mit vársz tőlem?

- Semmit.

- Szerettelek. Mindennél jobban te voltál és vagy az életem . Valamiért akkor régen a szívem kiválasztott és nem tudok irántad mást érezni csak szeretet.  

- Zaynt nem szereted?

- Nem tudom. Nem érzem azt amit irántad, de nem is közömbös. – nézte a kezét ami az ölébe volt ejtve.

- Csókolj meg!

- MI? – kapta fel a fejét.

- Csókolj meg!

- Minek?

- Csak tedd meg.

Felálltam és elé sétáltam. A kezemet nyújtottam és felhúztam őt.  A karjait a derekam köré fonta és lágyan vont  a csókjába. Ujjaimat a selymes hajába túrtam és kicsit meg is húztam azt. Elmosolyodott és bebocsátást kért amit meg is adtam neki. A nyelve harcot vívót az enyémmel. Átadtam neki a hatalmat és ő élt is vele. Még közelebb húzott magához és mélyítette a csókot.   Az egész hasam bizsergett,  a lepkéim szárnyalni kezdtek. Nagyon régen nem éreztem ezt az érzést. Lassan elvált tőlem, de a derekam nem engedte el.

- Mit éreztél? – kérdeztem.

- Hogy érted?

- Mikor csókolóztunk,  mit éreztél közbe?

- Nem tudom. – engedett el.

- Olyan volt mit régen?

- Lehet. – vakargatta a tarkóját.

- Akkor már csak egy kérdésem van. Az enyém vagy a Zayn csókja esett jobban? – néztem merészen az íriszeibe.

Nem válaszolt egy darabig csak  a padlót vizslatta mintha  nagyon érdekes lenne. Végül felemelte a fejét és kimondott egy nevet amivel teljesen keresztbe húzta a számításaim.  Egy nevet ami mindet megváltoztat.